Zapier, Make vagy n8n? Automatizálás szabadúszóknak és kisvállalkozóknak

Van az a pillanat, amikor rájössz, hogy a heted egy része másolgatásból áll: az űrlapról átírod az adatokat a táblázatba, onnan a CRM-be, aztán megírod ugyanazt a köszönő e-mailt, amit tegnap is. Ezek a feladatok egyenként csak pár percek, együtt viszont órákat visznek el, és pont az ilyen gépies munkában csúszik be a legtöbb hiba.

Erre valók az automatizáló platformok: a Zapier, a Make és az n8n. Mindhárom ugyanazt az alapötletet valósítja meg, de másképp számolnak, más tudást kérnek, és más helyzetben érik meg. Akár szabadúszóként automatizálnál, akár a saját vállalkozásodban, ebben a cikkben először tisztázzuk az alapfogalmakat, aztán egymás mellé tesszük a hármat, végül kapsz egy listát a legjobb első automatizálásokról és egy lépésről lépésre tervet az elsőhöz.

Hogyan működik egy automatizálás?

Minden automatizálás ugyanarra a mondatra épül: „ha ez történik, akkor csináld ezt”. A három eszköz más szavakat használ rá, de a logika ugyanaz. Ha ezt a négy fogalmat érted, bármelyik felületen eligazodsz.

Egy példán így néz ki: ha valaki kitölti az ajánlatkérő űrlapodat (trigger), az eszköz beírja az adatait egy táblázatba (első action), majd küld neki egy köszönő e-mailt (második action). Az alábbi ábrán az is látszik, hogy ugyanezt a folyamatot a három eszköz mennyire eltérően számolja el.

A három eszköz egy pillantásra

Ha sietsz, ebből a táblázatból már látod a lényeget. A részleteket és a buktatókat a következő fejezetekben magyarázzuk el.

Szempont	Zapier	Make	n8n
Kinek a legjobb?	Kezdőknek, gyors eredményhez	Vizuális gondolkodóknak, sok lépéshez	Technikaibb felhasználóknak
Kész integrációk	9 000+ alkalmazás	3 500+ alkalmazás	Kb. 2 300, plusz bármilyen API
Ingyenes lehetőség	Havi 100 task, csak kétlépéses Zap	Havi 1 000 kredit, 2 aktív scenario	Felhős próba, vagy ingyenes saját szerver
Mit számol?	Sikeres action	Modulfuttatás	Teljes workflow-futtatás
Tanulási görbe	Rövid	Közepes	Hosszabb
Saját szerver	Nincs	Nincs	Van

Zapier: a legkönnyebb belépő

A Zapier a legrégebbi és legismertebb a három közül. A felülete egy egyszerű, lépésről lépésre haladó lista: kiválasztod a triggert, utána egymás alá felveszed az actionöket. Nem kell folyamatábrában gondolkodnod, és a legtöbb alkalmazáshoz van kész csatlakozó: a Zapier árazási oldala szerint több mint 9 000.

Hogyan számol? A Zapier egysége a task. A Zapier súgója a taskokról szerint taskot csak a sikeresen lefutott action használ. A trigger nem számít bele, ahogy a sikertelen lépések és a beépített segédeszközök (például a szűrő vagy a szövegformázó) sem. Egy háromlépéses Zap, ami egy triggerből és két actionből áll, tehát futásonként 2 taskot használ.

Az ingyenes csomag havi 100 taskot ad, de csak kétlépéses Zapeket: egy trigger és egy action. A rendszer 15 percenként néz rá, történt-e valami, és prémium alkalmazásokat (ezeket az oldal külön jelöli) nem használhatsz. Kipróbálásra jó, egy komolyabb folyamathoz viszont szinte biztosan fizetős csomag kell.

A fizetős Professional csomag 19,99 USD/hó-tól indul, és többlépéses Zapeket, kétperces ellenőrzési időközt és prémium alkalmazásokat ad. A Team csomag 69 USD/hó-tól indul, és 25 felhasználónak szól. Mindkettőnél a választott havi taskmennyiség határozza meg a végső árat, éves fizetésnél pedig az oldal 33% megtakarítást ír.

Make: vizuális forgatókönyvek

A Make-ben az automatizálás egy vásznon rajzolódik ki: a lépések körök (modulok), amiket vonalak kötnek össze. Ez elsőre szokatlanabb, mint a Zapier listája, de amint elágazás kerül a folyamatba („ha az ügyfél céges, ide menjen, ha magánszemély, oda”), a rajzos nézet sokkal átláthatóbb. A Make árazási oldala több mint 3 500 alkalmazást említ.

Hogyan számol? A Make egysége a kredit: minden modulfuttatás általában egy kreditet használ, egyes MI-funkciók többet. A Make súgója a műveletekről elmagyarázza a lényeges különbséget a Zapierhez képest: a trigger is számít, és minden további modul annyiszor fut, ahány adatcsomagot kap. Ha a trigger egyszerre 10 új űrlapkitöltést talál, és utána három modul jön, az a súgó példája szerint 31 művelet (1 a triggeré, 30 a többi modulé).

Az ingyenes csomag havi 1 000 kreditet ad időkorlát nélkül, legfeljebb 2 aktív scenarióval és 15 perces legrövidebb időzítéssel. A fizetős Core csomag 12 USD/hó, a Pro 21 USD/hó, mindkettő havi 10 000 kredittel; több kredit csúszkával választható, éves fizetésnél pedig az oldal legalább 15% kedvezményt ír.

n8n: saját szerver és teljes kontroll

Az n8n a legtechnikaibb a három közül. A felülete a Make-hez hasonló vászon, de fejlesztőbarátabb: ha egy alkalmazáshoz nincs kész csatlakozó (a hivatalos integrációs oldal kb. 2 300-at listáz), egy általános HTTP-kérés lépéssel szinte bármilyen API-hoz hozzákapcsolódhatsz. Az API az a felület, amin keresztül a programok adatot cserélnek egymással.

Hogyan számol? Az n8n egysége az execution, vagyis a teljes workflow egy lefutása. Az n8n árazási oldala szerint a lépések száma és az adatmennyiség nem számít: egy tízlépéses folyamat egy futtatása is egy execution. Sok lépésből álló automatizálásnál ez nagy előny.

A felhős változat nem ingyenes, de kártya nélkül kipróbálható. A Starter csomag 20 EUR/hó éves fizetésnél, havi 2 500 executionnel, a Pro 50 EUR/hó éves fizetésnél, havi 10 000 executionnel. Mindkettőben korlátlan az aktív workflow-k száma.

A saját szerveres változat az n8n igazi különlegessége. Az n8n dokumentációja a Community kiadásról szerint ez ingyenes, licenckulcs nélkül fut, és a funkciók szinte teljes körét tartalmazza. Ilyenkor nem az n8n-nek fizetsz, hanem a szerverért, amin fut. Ami hiányzik belőle, az főleg csapatmunkához kell: például a workflow-k és belépési adatok megosztása, a projektek és a verziókezelés.

Mibe kerül valójában?

A listaárak önmagukban félrevezetők, mert a három eszköz más egységben számol. Egy olcsónak tűnő csomag drága lehet, ha a folyamataid sok lépésből állnak, és egy drágának tűnő is megérheti, ha ritkán, de hosszú folyamatok futnak.

A kiszámításhoz ezt a négy lépést érdemes végigvenned papíron, mielőtt bármelyik csomagra előfizetsz:

1. Írd fel a folyamataidat. Minden automatizálásnál számold össze, hány lépésből áll: egy trigger és hány action.
2. Becsüld meg a havi futásszámot. Hány űrlapkitöltés, új ügyfél, számla vagy e-mail indítja el havonta? Inkább kerekíts felfelé.
3. Számold át az eszköz egységére. Zapier: futás × action. Make: futás × (trigger + modulok), plusz az időzített ellenőrzések. n8n: a futások száma.
4. Hagyj tartalékot. A kezdeti tesztelés és a hibás próbafuttatások is fogyasztanak. Ha a becslésed a keret 70–80%-a fölé ér, válassz eggyel nagyobb szintet.

Hogy melyik feladatot érdemes egyáltalán gépre bízni, és hol kell ember, arról az MI és az ember munkamegosztásáról szóló cikkünkben írtunk részletesen.

MI-lépések az automatizálásban

Mindhárom eszközben beépíthetsz mesterséges intelligenciát (MI) a folyamatba. Ez azt jelenti, hogy az egyik lépés nem egy merev szabály, hanem egy nyelvi modell, ami például összefoglal egy hosszú e-mailt, kategorizál egy beérkező kérést, vagy megírja egy válasz vázlatát.

A Zapier az árazási oldal szerint minden csomagban elérhetővé teszi a Copilotot, amivel szövegesen leírhatod, milyen Zapet szeretnél, és külön termékként MI-ügynököket is kínál, saját havi kerettel. A Make az MI-ügynökeit és MI-eszközeit minden csomagban elérhetőnek írja, a saját MI-szolgáltatásán vagy a saját kulcsoddal; az oldal szerint a Make MI-szolgáltatásán futó funkciók több kreditet is használhatnak. Az n8n dokumentációja szerint több nyelvimodell-szolgáltatóhoz (például OpenAI, Anthropic, Google) csatlakozhatsz, és eszközökkel, memóriával ellátott ügynököket építhetsz.

Tipikus első automatizálások

A legjobb első automatizálás egyszerű, gyakran ismétlődik, és ha elromlik, nem okoz kárt. Ezek a példák mindhárom eszközben megépíthetők:

Az első automatizálásodat ezzel a menettel építsd meg, bármelyik eszközt választod:

1. Válassz egyetlen folyamatot. Azt, ami a legtöbbször ismétlődik és a legegyszerűbb. Ne a legbonyolultabbal kezdd.
2. Rajzold le papíron. Mi a trigger, és milyen sorrendben jönnek az actionök? Melyik alkalmazásból melyikbe megy az adat?
3. Készíts tesztadatot. Tölts ki egy próba-űrlapot a saját nevedre, hogy ne valódi ügyfélen teszteld.
4. Építsd meg és futtasd le kézzel. Mindhárom eszközben lépésenként tesztelhetsz. Nézd meg, hogy a táblázatban és az e-mailben jó helyre került-e minden adat.
5. Kapcsold be, és figyeld egy hétig. Nézz rá naponta a futtatási naplóra. Ha hiba van, ott látod, melyik lépésnél akadt el.
6. Dokumentáld. Írd fel egy helyre, milyen automatizálásaid vannak, mit csinálnak, és melyik fiókhoz kötődnek. Fél év múlva hálás leszel érte.

Melyiket válaszd?

A döntés legtöbbször nem a funkciókon múlik, hanem azon, ki fogja építeni és karbantartani az automatizálást, és hány lépésből állnak a folyamataid.

• Ne automatizálj olyan folyamatot, ami még nem működik kézzel jól. A rossz folyamat automatizálva csak gyorsabban rossz.
• Ne kösd az automatizálást a saját fiókodhoz, ha az ügyfél rendszeréről van szó. Az ügyfél fiókjában építsd, hogy akkor is fusson, ha az együttműködés véget ér.
• Ne fizess elő évre, amíg legalább egy hónapig nem futott élesben a három legfontosabb automatizálásod.

Árak egy helyen

A három eszköz árai egymás mellett. A Zapier és a Make ára a legkisebb választható keretre vonatkozik, a nagyobb keret drágább. Döntés előtt nézz rá a gyártó árazási oldalára is.